Arxiva

Rodipe

»Sie warfen mehrere Handgranaten in die Häuser«

Mihály Sárközi | »Sie warfen mehrere Handgranaten in die Häuser« | korkorutne evidentura | Republika Ungro | Feb. 25, 1946 | voi_00039

Rights held by: Mihály Sárközi | Provided by: Historical Archives of the Hungarian State Security (Budapest/Hungary) | Archived under: Inventory 3.1.9 V - 23132 / S. 4-5

Sárközi Mihály napszámos, túlélő tanú 329/1946. számon 1946. február 25-én
a következő tanúvallomást tette a Magyar Államrendőrség Tolna megyei Völgységi
Kapitánysága Politikai Rendészeti Osztályán 32

1944-ben Lengyelben laktam, az oroszok bevonulása előtt, hogy melyik napon, arra
már határozottan nem emlékszem, megjelent a cigányok lakóhelyén három csendőr.
Ezek közül Fazekas és Gergely nevezetű csendőröket ismerem, a harmadik előttem ismeretlen
volt. Sorakozót rendeltek el a cigányoknak. Én és a családom álltunk először
sorba. Alig, hogy sort álltunk, lóhátról kezdtek ránk lövöldözni. Nekem a kalapom lőtték
át, én a feleségem és a kisebbik fiammal együtt a földre dobtuk magunkat. Eközben
a feleségem is megsebesült, csípőjébe kapott egy lövést. A többi cigányok a lövöldözésre
visszaszaladtak a házaikba. A csendőrök rajtunk keresztül átugrattak a lovaikkal és
a menekülő cigányok után lovagoltak. E közben lövöldöztek rájuk. Én nem sebesültem
meg, a feleségemmel és a kisebbik fiammal visszamentünk a házba. Az ágy alá
bújtunk el. Eközben a csendőrök a többi házakba menekült cigányokat lövöldözték le.
Több kézigránátot dobtak a lakásokba. Az öcsém lakásában 9 személyt gyilkoltak le,
köztük a lányomat, akinek 5 hetes gyermeke volt. A kisgyermek életben maradt, a jobb
karja kézigránátszilánktól megsebesült. A nagyobbik fiam, József, a lövöldözés kezdetén
elmenekült, majd később visszajött. Ezt a csendőrök észrevették. A lakásom előtt a
fiam könyörgése dacára lelőtték, majd kézigránátot dobtak hozzá. Több helyen kapott
halálos sebet.
Jelen voltak még a gyilkosságon Nyitrai Domonkos csendőr szakaszvezető, Gyimesi
Sándor cs. őrm. is. Amikor elhagyták a gyilkosság színhelyét, figyelmeztették a közvetlen
szomszédokat, nehogy beszéljenek a történtekről. A gyilkosságnak 14 halálos áldozata
volt.
Gyimesi és Nyitrai nevezetű csendőrök (1945) február 18-án figyelmeztettek, hogy nehogy
eljárjon a szám, mert le fognak lőni. A közvetlen szomszédjaim… tanúi voltak a
gyilkosságoknak, kérem a kihallgatásukat.

Mihály Sárközi, Tagelöhner und überlebender Zeuge 329/1946, tätigte am 25. Februar [1946] folgende Zeugenaussage vor der Politischen Abteilung der Kommandantur Völgység des Komitates Tolna der Ungarischen Staatspolizei:

1944 wohnte ich in Lengyel, vor dem Einmarsch der Russen, an welchem Tag, daran kann ich mich jetzt nicht genau erinnern, erschienen am Wohnort der Roma* drei Gendarmen. Darunter kannte ich die Gendarmen Fazekas und Gergely namentlich, der dritte war mir unbekannt. Sie befahlen den Roma*, in Reih und Glied anzutreten. Ich und meine Familie stellten uns als erste in der Reihe auf. Kaum dass wir in Reih und Glied standen, begannen sie vom Rücken der Pferde aus auf uns zu schießen. Mir haben sie den Hut durchschossen, ich und meine Frau zusammen mit unserem jüngeren Sohn warfen uns zur Erde. Unterdessen wurde auch meine Frau verletzt, sie erhielt einen Schuss in die Hüfte. Die anderen Roma* liefen auf die Schießerei hin zurück in ihre Häuser. Die Gendarmen sprangen mit ihren Pferden über sie hinweg und ritten den fliehenden Roma* hinterher. Dabei schossen sie auf diese. Ich wurde nicht verletzt, mit meiner Frau und meinem kleineren Sohn gingen wir in unser Haus zurück. Wir versteckten uns unter dem Bett. In der Zwischenzeit schossen die Gendarmen die in ihre Häuser geflüchteten Roma* nieder, sie warfen mehrere Handgranaten in die Häuser. In der Wohnung meines jüngeren Bruders ermordeten sie neun Personen, darunter auch meine Tochter, die ein fünf Wochen altes Kind hatte. Das Kind blieb am Leben, sein rechter Arm wurde durch einen Granatsplitter verletzt. Mein größerer Sohn, József, flüchtete zu Beginn der Schießerei, kam aber dann später zurück. Das haben die Gendarmen bemerkt. Vor meiner Wohnung haben sie ihn, trotz der flehentlichen Bitten meines Sohnes, erschossen, dann haben sie eine Handgranate zu ihm hingeworfen. Er erlitt an mehreren Stellen tödliche Verwundungen.
Bei den Morden anwesend waren noch der Zugführer der Gendarmen Domokos Nyitrai und auch der Gendarmeriewachtmeister Sándor Gyimesi. Als sie den Ort der Mordtaten verließen, verwarnten sie die unmittelbaren Nachbarn, ja nicht über die Vorfälle zu sprechen. Es gab 14 Opfer dieser Mordaktion.
Die Gyimesi und Nyitrai genannten Gendarmen haben mich am 18. Februar [1945] verwarnt, dass ich ja nicht plappern sollte, denn sie würden mich erschießen. Meine unmittelbaren Nachbarn […] waren Zeugen der Morde, ich erbitte ihre Einvernahme.

O Mihály Sárközi, bućarno pokimo divestar ko dives, savo ačhilas dživdo thaj mujalno tala o numero 329/1946, anglal o Politikano šorutnipe ande Völgység Komandantoski kancelarija ki Tolna Regiono, Ungarijaki Themeski policija ko 25. Februar [1946] sar mujalno phendas so pe jakhenca dikhlas:

Ko 1944 berš me bešavas ande Lengyel, cera angleder no so e Rusora marširisarde ando foro. Našti te dav ma godi savo dives sas, trin žandarja avile ando than kote so amen e Rroma bešasa. O žandarja Fazekas thaj Gergely saven džanavas pe anava, našti te dav ma godi sar bušolas o trito manuš. Von dije komanda e Rroma te ačhon pe linija. Me thaj muri familija samas anglune saven tradije ki linija. Amen pharipasa terdjovasa kote kana von kotar e grastengo dumo lije te den amen puške. E gloncura puškendar nakhenas trujal muri stadik thaj me thaj muri rromni, kethanes amare ternedere čhavoresa čhudijam amen tele pe phuv. Vi muri rromni sas phukljali, dije la puške ando punro. Talal e puškengi jag e Rroma astarde te našen ande pe khera. E džandarja peske grastenca xutenas upral lende thaj denas kas pala e Rroma save našenas. Vi dureder denas puške. Me naj semas phuknjalo, mure rromnjasa thaj mure ternedere čhavoresa gelem palpale ande amaro kher. Garavasa amen telal o pato. Pe kodi vrama e žandarja denas puške e Rromen* save našle ande pe khera, von čhudije vi nekobor granate ande lenge khera. Ande mure ternedere phralesko kher, mudarde enja manušen, maškar lende vi mure čheja, savi sas numa nekobor kurke cikni. Jekh ciknoro ačhilas dživdo, sas phuknjalo kotar e granatake kotora numa ko čačo vast. Muro phureder čhavo o József, našlas kana astarde te den puške, numa pala kodo irandaspe palpale. E žandarja dikhle les. Angla muro kher mudarde oles, vi kodo so vov rugilas olen te na keren kodo, numa čhudije granata pe leste. Vov sas phuknjalo pe nekobor thana thaj mulas.
Ando kodo mudaripe sas vi e žandarmengo šerutno o Domokos Nyitrai thaj e žandarmengo somdasno o Sándor Gyimesi. Kana džanas peske katar e mudaripasko than phenenas e manušenge ma te vakaren khanikaske vaš kado incidento. Ke kodi mudaripaski operacija sas 14 manuša mudarde.
E žandarja Gyimesi thaj Nyitrai ko 18. Februari [1945] phende mange ma te vakarav nijekh vorba vaš kodo so kerdilaspe. Te kerdem kodo, ka mudaren ma. E manuša save trajinas paša amende dikhle kadala murdaripa, me rodijem vaš kado te oven vi von phučle.

Mihály Sárközi, day labourer and surviving witness 329/1946 gave the following witness statement to the Political Department of the Völgység Commandant’s Headquarters, Tolna County, Hungarian State Police, on 25 February 1946:

In 1944 I was living in Lengyel, just before the Russians marched in, I can’t remember what day it was exactly, three gendarmes showed up where we Roma* were living. The gendarmes Fazekas and Gergely I knew by name, I didn’t know the third man. They ordered the Roma* to line up. Me and my family were the first to fall into line. We’d hardly stood there when they began to shoot at us from behind the horses. The shots passed through my hat, me and my wife, together with our younger son, threw ourselves to the ground. My wife was also injured, she was shot in the hip. Under fire, the other Roma* ran back into their houses. The gendarmes leaped with their horses over them and chased the fleeing Roma*. They kept shooting. I wasn’t injured, with my wife and my young son I went back inside our house. We hid under the bed. Meanwhile, the gendarmes were shooting down the Roma* who had fled into their houses, they threw several hand grenades into the houses. In the flat of my younger brother they murdered nine people, including my daughter, who had a baby just five weeks old. The baby survived, its right arm was injured by shrapnel. My elder son, József, fled as the shooting began, but he came back later. The gendarmes saw him. In front of my house they shot him, despite his pleading, then they threw a hand grenade at him. He was fatally wounded in several places.
Also present at the murders were the gendarme unit leader Domonkos Nyitrai and the gendarme sergeant Sándor Gyimesi. As they left the slaughter they warned the immediate neighbours not to speak about the incidents. There were 14 victims of this murder operation.
The gendarmes called Gyimesi and Nyitrai warned me on 18 February [1945] not to blab about what went on, otherwise they’d shoot me. My immediate neighbours […] were witnesses to the murders, I request that they be questioned.

Kreditora

Rights held by: Mihály Sárközi | Provided by: Historical Archives of the Hungarian State Security (Budapest/Hungary) | Archived under: Inventory 3.1.9 V - 23132 / S. 4-5

Reprodukcijali lista

Lesung des Selbstzeugnisses von Mihály Sárközi
1.55 min
voi_00099
Lesung des Selbstzeugnisses von Mihály Sárközi | Spoken word | Germania | 2018 | voi_00099
EN

Konteksto

Masakro ando gav Lengyel ko Februari 1945 berš

Pala e maripasko agor, e komisije katar e Ungrijaki Themeski Policija kerde serija katar o phučiba e manušen save so dikhle o kriminalo so kerdilaspe ko maripe. O Mihály Sárkӧzi andar o gav Lengyel ko Ungrijako mesmerigako regiono Tolna, dijas godi po masakro so kerdilaspe kote thaj pala kodo so vov ačhilas dživdo.

E egzekutorja sas, kadija alavne žandarja, somdasne ande montirimo themesko kabineto. E manuša vakarde ko phenibe kodo so dikhle, phende kaj i komanda vaš kodo te murdarenpe e Rroma ande Lengyel avilas kotar o šerutno, Lajos Timár, savo kerdas jekh cikni grupa vaš kadi specijalno operacija, pe savi ki hramomi forma dijas komanda te mudarenpe e Rroma. Ko 30. Novembro 1944 berš e Sovjetonge Jekhina avile paša kodo gav. E žandarengo komandanto dijas komanda te iklen gavestar ko avutno dives, numa angleder e Rroma trubunas te oven »bičhalde«.

Trin manuša sas phares pukhnjarde ande kodo masakro. Komemorativno hramovibe sas čhutino ande parohijaki khangiri vaš e 14 jedžura, džikote bukadar džene sas praxome ande lokalutne limorja. Pala kodo, kana jekh kotar e manuša, save kerde kodi tragedija, pindžardo sas kotar jekh savo so ačhilas dživdo pala kodo masakro ko agor katar e 1950 beršengo, kerdo sas krisako dikhipe thaj kodo manuš sas krisardo po phanglipe buteder berša.

Resursi: János Bársony und Ágnes Daróczi: Kali trash – Pharrajmos – Samurdaripen. Fekete félelem – szétvágatás – legyilkolás. A romák sorsa a holokauszt idején Magyarországon II. [Kali trash – Pharrajmos – Samurdaripen. Schwarze Angst – Zerstückelung – Ermordung. Das Schicksal der Roma zur Zeit des Holocaust in Ungarn, Bd. II], Budapest 2015, S. 96–98

Gerhard Baumgartner (2017)

Reprodukcijali lista

Lesung des Selbstzeugnisses von Mihály Sárközi
1.55 min
voi_00099
Lesung des Selbstzeugnisses von Mihály Sárközi | Spoken word | Germania | 2018 | voi_00099
EN

Detalura

übersetzer Titel
»Von čhudije nekobor granate ande amare khera«
übersetzer Titel
»They threw several hand grenades into the houses«
übersetzer Titel
‘They threw several hand grenades into the houses’
Produkcija
Feb. 25, 1946
Kreditora
Kreditora pala e produkcija
Objektongi kategorija
Materijalo
Technika
Objektesko numero
voi_00039

Arxivako kotor

Pangle manuša vi kondicije

manuša Lajos Timár, subjektora/kotora kriminalcora maripastar, proceso, memorijalo, periodo 1933 - 1945